Valószínűleg minden gazdit foglalkoztat ez a kérdés, hiszen a kutyák reakciói gyakran nagyon sokban hasonlítanak a miénkhez. A legtöbbünknek, aki már összeszokott kedvencével, határozott képünk van arról, hogy mikor örül, mikor szomorú.

Azt már jóval nehezebb meghatározni, hogy ezek az érzelmek milyen mértékben egyeznek a miénkkel. Annyi bizonyos, hogy az öröm-bánat, félelem és undor, valamint a düh és meglepÅ‘dés náluk is jelen vannak.

Némelyik reakció kifejezetten látványos – például felismerjük az örömét, amikor hazaérünk a munkából. Vagy az izgatottságot, amikor játszunk vele. Mindez nem túl régi felfedezés, hiszen hosszú idÅ‘n át az állatokról, ugyanúgy ahogy a kisbabákról is, azt tartották, hogy az idegrendszerük még nem elég fejlett a fájdalomérzethez. Ma tisztában vagyunk vele, hogy ez nincs így, de mivel szóban nem mondhatják el, amit éreznek, viselkedésükbÅ‘l következtethetünk.

Ennél nehezebb felismerni a másodlagos érzéseket, hiszen például a féltékenységet vagy irigységet nagyon gyakran még az embereknél sem egykönnyen ismerjük meg.

Annyi bizonyos, hogy kiválóan ismernek fel érzéseket, hiszen kutatásokkal igazolták, hogy meg tudják különböztetni a gazdájuk által szeretett tárgyat egy ugyanolyan tárgytól, amihez a gazdi negatív érzésekkel közelít.