Ez a mai egy elég érzékeny téma, amit érinteni fogunk. Minden bizonnyal ti is látjátok, halljátok magatok körül azt a tendenciát, hogy egyre több olyan ember van, aki valamilyen emberhez köthetÅ‘ figyelmet szeretne kutyával pótolni. Felmerül a kérdés, hogy hol a határ, milyen pozíció lehet az, amit a kutyánk elfoglalhat életünkben?
Nagyon szélsÅ‘séges vélemények feszülnek egymásnak ebben a témában. Van, aki szerint a kutya is ember, és egyedül annyi a különbség, hogy nem beszél. Míg mások úgy gondolják, hogy a kutya mindössze egy háziállat, akinek természetesen az udvaron van a helye. Érdemes leszögezni viszont, hogy ahogy minden más, ez sem kizárólag fekete vagy fehér, hanem még nagyon sok árnyalat szerepel a palettán.
Sok szempontból a kutya egy igazi családtag: szeret minket, ragaszkodik, és hűséges hozzánk. Mindig gondolunk rá is a bevásárlások során, és mindig tudatában vagyunk annak, hogy amikor hazaérünk, Å‘ is vár majd minket. Igenis boldogabbá tesz minket, egészségesebbek, kiegyensúlyozottabbak és érzelmileg gazdagabbak leszünk attól, ha kutyus is van az életünkben, és ebbÅ‘l a szempontból nézve Å‘ valódi családtag.
Vannak azonban olyan emberek, akik egy számukra fontos érzelmi kötÅ‘dés hiányában vesznek magukhoz kutyát. Akár arról is lehet szó, hogy nincsen gyerekük, vagy társat, barátot nélkülöznek épp, és ezt az űrt szeretnék kitölteni háziállat jelenlétével. Sok szempontból hasznosnak bizonyul, és rengeteg példán keresztül látjuk, hogy ez hasznos – hiszen számukra igazi mentális feltöltÅ‘dés lehet a kutyájukkal töltött idÅ‘, és az az érzelemgazdagság, amit Å‘ hoz az életükbe.
Mutatjuk azonban ennek az egésznek „veszélyeit”, nem a gazdi miatt van szükség határokra, bármennyire is jól érzik magukat együtt. Ilyen esetben ugyanis szeretne az ember minél többet adni a kedvencének, akit emberi tulajdonságokkal ruházott fel. Nagyon fontos lenne figyelnünk arra, hogy ezzel szemben a kutyánk milyen igényekkel rendelkezik. Nem azzal tudjuk kifejezni a szeretetünket feléjük, ha például ugyanolyan ruhába öltöztetjük, amilyen rajtunk van, hanem amikor biztosítjuk számára azt a táplálékot, törÅ‘dést, mozgásteret, fekvÅ‘helyet, fejlesztÅ‘ foglalkozásokat, amiket igényel.
Fontos, hogy a számára szükséges dolgokat tartsuk szem elÅ‘tt, és úgy vállaljunk értük felelÅ‘sséget. Ehhez figyelembe kell venni azt, hogy Å‘ egy állat, nem mondjuk egy magatehetetlen, még beszélni nem tudó gyerek. Bármennyire is jól esik elkényeztetni Å‘t, nem ettÅ‘l lesz boldog, hanem ha úgy élhet mellettünk boldogan, ahogy az a természetébÅ‘l fakad.
