Tény, hogy a 8000-2000 évvel ezelÅ‘tti idÅ‘szak óta az európai kutyák testmérete megduplázódott.
A kutyák háziasításáról még ma sem tudhatunk mindent, azt viszont igen, hogy körülbelül 30-15 ezer évvel ezelÅ‘tt történt. Ekkor a vadászatban, valamint szánhúzóként segítették az embert.
Természetesen ezalatt az ember életmódja is rengeteget változott, ahogy a kor embere haszonállatok háziasításával kezdett foglalkozni, egyre fontosabbá vált az Å‘ megóvásuk a vad ragadozóktól. Ahhoz pedig, hogy tényleges védelmet tudjanak nyújtani egy farkas vagy medve ellen, természetesen szükséges volt a méretnövekedés.
Bár viszonylag keveset tudunk róluk, a legelsÅ‘ kutyák valószínűleg kisebbek lehettek a farkasnál. Horvátországi kutatások eredményei alapján már a mezÅ‘gazdálkodás elÅ‘tt éltek az emberekkel kutyák, majd az elsÅ‘ földművesekkel járt egy újabb kutyafajta megjelenése, mely kb. 15 kiló lehetett. A következÅ‘ lépésre nagyjából 6000 éve került sor, ekkorra a terület kutyáinak átlag testtömege elérte a 17 kilót. A romai kor idejére már 24 kiló volt az átlagos testtömeg, de történelmi feljegyzések, dokumentumok árulkodnak még ennél is nagyobb, kb. 32 kilós terelÅ‘- és Å‘rkutyákról. Ez már közel akkora méret, mint a mai pireneusi hegyi kutya. A kutatók összefüggést is találtak a kutyák mérete és feladataik párhuzamos növekedése között.
A római kor lett végül az az idÅ‘szak, amikor új irányt vett a kutyák sorsa: korabeli műalkotások arról árulkodnak, hogy ekkor már tenyésztettek kimondottan apró termetű kutyákat is.
