Dr,Rex az ország "legszőrösebb asszisztensének" ekszkluzív blogja a Randevau olvasóinak görögországi küldetéséről és kalandjairól.

Hát meg is érkeztem! Ismét itthonról írok, megint magyar földön vagyok.

Ígértem, hogy mesélek az utamról és a kis Maxszal való találkozásomról. Hát ilyen utazásom még nem volt! Képzeljétek, még a pilótafülkében is jártam, felszállás előtt a kapitány és a stewardessek annyira kedvesek voltak velem, hogy még etetgettek is! Persze, mindannyiuknak van kutyusuk, meg aztán nem mindennap van 4 lábú a fedélzeten!

Már a gépre jutás is különleges volt, mert eddig nem tudtuk, hogy a rászoruló emberek, akiket esetleg kutyák segítenek, megkülönböztetett elbánásban részesülnek. Nem véletlen, hiszen nehezen tudnák a hosszú gyalogutat megtenni, ezért egy arra hivatott segítő mentőszolgálat, az AMS, autóval viszi ki őket a repülőhöz.

Én ugyan ki tudtam volna menni Dokival, de ez minden segítő kutyának,és segített személynek jár. Jó tudni! Aztán persze a fedélzeten fegyelmezetten kell ám viselkedni, de ez nekem, és a hozzám hasonlóan képzett ebeknek természetes, nem esik nehezünkre. Ez ugyanis alapkövetelmény.

A számomra és Doki részére kijelölt "ülőhelyről" a felszállástól fogva el sem mozdultam, csak a megérkezéskor lettem kissé nyugtalan, mert alig vártam, hogy kiszállhassunk.

Ott aztán buszra szálltunk, és irány a szálloda. Egy kis alvás után reggel már fel is fedeztük a tengerpartot, a víz mindig megnyugtat, szinte már otthon éreztem magam, hiszen már láttam a „sós nagy vizet”. Azt is megtanultam, hogy nem érdemes úgy beleszürcsölni, ahogy otthon a Balatonba, vagy a Dunába, mert igen furcsa íze van, és egyáltalán nem oltja a szomjat.

A kis újszülött Maximosszal ezután találkoztam, sőt, miután Doki alaposan megvizsgálta, egy fotózásban is részt vettem!

Persze ez sem volt szokatlan, hiszen volt már részem több hasonlóban.

Ha pedig már ott jártunk, sokat sétáltunk, láttunk érdekes épületeket, rohangálhattam a parton, finomakat ettem.

Az emberek nagyon kedvesek voltak, szinte mindenki simogatott, érdeklődött, mit is csinálok tulajdonképpen.

Sok képet láthattok, és olvashattok is az ottlétünk alatt történtekről a Facebook oldalamon (Dr.Rex), és hallhattok még felőlem rendszeresen a Randevau oldalán is. A következő jelentkezésemig pedig Nagyon Boldog Karácsonyt és Új Esztendőt kívánok nektek és 4 lábú társaitoknak! Viszontlátásra 2018-ban!