Egyre gyakrabban találkozunk nagyon „érdekes”, egyben a felelős kutyatartók számára megdöbbentő jelenséggel, reakciókkal, kedvencünkkel közterületen történő séta, illetve pórázon vezetés közben.
A családi házas övezetekben is egyre nagyobb népszerűségnek örvend a kutyatartás. Sajnos gyakori, hogy ezeken a területeken élők közül még mindig sokan úgy gondolják, hogy a kutya a kertben jól érzi magát és nincs is szüksége a táplálásán kívül semmilyen (a gazdával közös) tevékenységre, hiszen adott számára a nagy kert, ahol kedvére rohangálhat, ha kilát az utcára figyelheti az ott történteket, ugathat és védheti a területét.
Az ilyen nem felelős kutyatartók nem tudják, vagy nem akarnak tudomást venni arról, hogy általában a kutyának nem jelent semmit a nagyméretű kert, ha egyedül van benne, nincs társa, ráadásul még a gazdája is csak maximum egy simogatás erejéig foglalkozik vele, amikor elmegy, vagy hazajön.
A kertben magukra hagyott kutyák többsége soha nem sétál az utcán, nem tudja megfelelően energiáit levezetni, unatkozik, emiatt sokszor „öntevékeny” magatartás eredményeként rág, ás, rombol, illetve kárt okoz. Ez persze nem jó a kerti kutya gazdájának sem, de az okát nem tudja, a megoldást nem ismeri.
Nagyon sokszor egy kisméretű lakótelepi lakásban felelősen tartott, rendszeresen lefárasztott, sétáltatott és szocializált kutyusnak sokkal jobb élete van, mint egy magányában, egy nagy kertben napokig egyedül unatkozó társának. Ezért nem igaz az a nézet, hogy kis lakásban nem jó kutyát tartani. Egyébként sokszor a lakótelepek környékén van a legtöbb zöldterület, futtató, ahol nagyokat lehet sétálni és játszani. Amennyiben ez megfelelő intenzitású, kellő ideig és rendszerességgel tart, a kutya megfelelően elfárad és nyugodtan azt is el tudja viselni, ha pár órára egyedül kell maradnia.
Az egyre gyakrabban előforduló kellemetlen és érthetetlen szituációk is a fentiek következményeként, a felelőtlen állattartásból adódnak, ráadásul az ilyen gazda másban és nem saját helytelen, tudatlan viselkedéséből eredő okokban keresi a hibát, na meg a bűnbakot.
Történni szokott, hogy a rendezett kertvárosi utcákban, ahol majdnem minden házban tartanak kutyust dolgunkra sietünk kedvencünkkel, folyamatosan haladunk egyik irányból a másikba. Természetes, hogy a kertben élő kutyák a terület védelmének okából ugatással jeleznek – akár egymásnak is - az elhaladó páros, vagy egyéb járókelő, jármű megjelenésekor. Ezzel nincs is semmi probléma, hiszen egy szocializált kutya jelez, vakkant, ugat egyet-kettőt és miután elhalad az idegen a portája előtt, jól végezve dolgát elhallgat.
A baj akkor van, ha a kutyát semmilyen más inger nem éri, nem foglalkoznak vele és az egyetlen öröme, ha végre feltűnik valaki, vagy valami a területe közelében. Ráadásul, ha még egy másik kutya is megjelenik, akkor lehet akciózni, nekirontani a kerítésnek, csaholva, őrjöngve ugatni, mert végre történik valami az unalmas és egyhangú életében. Ez a viselkedés egy a gazdival dolgára igyekvő, szocializált kutyust nem befolyásol, szépen, folyamatosan és nyugalommal elhaladnak a „védett terület” előtt és mennek tovább a kiválasztott úti céljuk felé.
Ilyenkor szokott jönni a nem várt és megdöbbentő fordulat!
Megjelenik a kerti kutya gazdája és felelősségre vonja a közterületen minden szempontból megfelelően sétáló, vagy tempósan haladó kutyás gazdát. Közli, hogy még egyszer ne forduljon elő, hogy erre jönnek, mert felébresztik, vagy zavarják a családot, sőt az egész házat és nem tudnak pihenni. Igen, nem tévedés! A saját kutyájuk ugatása és őrjöngése zavarja a házban lakókat, amelyet szerintük a szocializáltan sétáló, célirányosan haladóvonó gazda-kutya páros jelenléte idéz elő. Ez tényleg megengedhetetlen.
Nem is jut eszébe az ilyen felelőtlen állattartónak, hogy először a saját kutyáját kellene szocializálnia, nevelnie, kutyaiskolába járatnia, kellően lefárasztania, rendszeresen sétáltatnia, egyáltalán foglalkozni vele. Ehelyett durván és agresszíven felszólítja az arra igyekvő kutya gazdáját, hogy az egyébként közterületen lévő járdán nehogy még egyszer meglássák arra menni.??? (Sicc.)
A fenti esetet – legnagyobb sajnálatomra - nemcsak egy alkalommal, hanem rendszeresen és egyre többször, kertes családi házak előtt megtapasztaltam már. Kutyás ismerőseim is rendszeresen számolnak be hasonló "élményekről" .
Kíváncsi vagyok, hogy a kedves olvasónak mi erről a véleménye és mit tenne hasonló szituációban?
Bálint András
Dr .Rex Kutyás Egyesület
alelnök
