Ha magunkhoz veszünk egy négylábú családtagot, az mindenképp nagy felelÅ‘sséggel jár, illetve ha azelÅ‘tt sosem volt ilyen helyzet az életünkben, akkor gyakran elgondolkozunk, vajon jól csináljuk e.
Visszacsatolva a címre, a tükör egy, a kutyanevelésben alkalmazott módszer. Ennek lényege a megfigyelés, csak tanulmányozd a viselkedését, abban megtalálod rá a választ, hogy milyen téren kell fejlÅ‘dnöd a gondozását illetÅ‘en. Természetesen a módszer akkor hasznos, ha tudjuk értelmezni a viselkedését, így most ehhez nyújtanánk egy kis segítséget, mihez érdemes folyamodni, ha az alábbiakat tapasztaljuk:
- Odahívjuk magunkhoz, Å‘ pedig nem jön.
Ebben az esetben elÅ‘ször is át kell gondolnunk, hogy pontosan érti e, mit szeretnénk tÅ‘le. Amennyiben biztosak vagyunk abban, hogy ezt már megtanítottuk neki, lehet, hogy nincs elÅ‘tte kellÅ‘ tekintélyünk, ezt az ösztönösséget pedig idÅ‘ kialakítani.
- Kedvencünk felugrál ránk.
Azt gondolom, a legtöbben, akik viszonylag rövid ideje vettek magukhoz egy új kutyust, eleinte engedékenyek ezzel, hiszen látják mögötte a szándékot – azért csinálja, mert örül nekünk, egyedül volt, amíg dolgozni mentünk, és így fejezi ki a lelkesedését. EttÅ‘l függetlenül hamar eljön az az idÅ‘szak, amikor szeretnénk leszoktatni róla, illetve manapság egyre nagyobb divat az, hogy munkahelyünkre is velünk jöhet kedvencünk, itt pedig szeretnénk elkerülni, hogy ennyire látványosan örüljön az ügyfeleknek. Megtaníthatjuk például azt, hogyha leül, azonnal foglalkozunk vele, ha viszont felugrál ránk, akkor egyelÅ‘re elmarad a közös játék.
- Tönkretesz valamit a lakásban.
Ilyen esetben (is) türelemre van szükségünk, hiszen nem biztos, hogy tudja, ha rosszat csinál. Jó megoldás lehet az is, ha magunkkal visszük, illetve amennyiben erre nincs lehetÅ‘ség, hagyjunk otthon neki játékot, vagy valamit, ami az övé, és amivel addig nyugodtan elfoglalhatja magát. J
