Tudjátok, hogy mennyire szeretjük a sorozatokat, szóval mivel lassan egyre inkább őszbe lépünk, ezért szeretnénk elindítani egy könyvajánló rovatot (természetesen nyugodtan ajánlhattok könyvet ti is J).

Gondolkodtunk rajta, hogy egy ajánlón belül szerepeltessünk több könyvet, de végül emellett a megoldás mellett döntöttünk, hogy egyszerre egyet mutatunk be. Így egyszerűbb dönteni arról, hogy melyik hangulata ragad magával titeket annyira, hogy belekezdjetek az olvasásába. J

Kezdjünk is bele: a főszereplő, és egyben narrátor Csonti úr, egy 6-7 év körüli keverék kutyus, a gazdája pedig Willy G. Christmas, egy 40-es éveiben járó hajléktalan. Csonti és gazdája eredetileg azért indulnak útnak Baltimore-ba, hogy felkeressék Willy iskolai irodalomtanárát. Willy beteg, Csonti pedig már jó ideje pontosan érzi ezt. A betegségen túlmutatóan sem jutott sok jó Willy osztályrészéül, eredetileg lengyel zsidó bevándorlók gyermeke, és sosem volt igazán jó tanuló, de irodalomtanára, akinek a keresésére indultak, jó viszonyt ápolt vele, és bátorította az írásra. Ezek után a tanárnő elköltözött, de levélben folyamatosan tartották a kapcsolatot, azonban a regény jelenére már ez is hosszú évek óta megszakadt köztük. Willy sosem hitt igazán a jóságban, nem szerette az ünnepeket, rászokott a drogra, végül pedig egy elmegyógyintézet jelentette számára a soron következő állomást.

Miután állapotát alkalmasnak ítélték arra, hogy elhagyja ezt a helyet, az édesanyjához költözött vissza (apja akkorra már meghalt). Innentől napjai az ivás és az írás tengelyén mozogtak, majd egy napon a tévén át a télapó szolt hozzá, ennek hatására Willy annyira átszellemült, hogy innentől vette fel a Christmas nevet is, illetve Csonti is ebben az időben került hozzá. Csavargásba kezdett a kutyussal együtt, időnként akár hónapokig is, de télre hazament – egészen édesanyja haláláig, innentől hajléktalanná vált.

A két biztos pont az életében immáron egyedül Csonti és az írás voltak. Baltimore-ban azért is szerette volna felkeresni régen látott irodalomtanárát, hogy ő legyen írásai örököse. Ezen belül sokféle műfajban kipróbálta magát: novellákat, meséket, verseket, naplóbejegyzéseket egyaránt tartalmazott a repertoárja. Sajnos egy ennél szomorúbb oknál fogva is kereste a tanárnő társaságát – hiszen nem csak elkészült műveit, hanem Csontit sem volt más, akire hagyhatta volna.

Egy napon Willy halálával érnek véget közös kalandjaik, innentől pedig csak Csonti urat kísérjük. Egészen egy forgalmas autópályáig, ahol reménykedik benne, hogy a túloldalon Willy várja, és együtt mennek Timbuktuba.

Nagyon jól bemutatja a regény azt a szeretet és hűséget, amit a kedvenceink éreznek irántunk, ezért azt gondoljuk, tökéletes olvasmány lesz a hűvösebb napokra. J