Sok gazdi találkozik azzal a problémával, hogy otthon hagyott kutyája ugat, visít, vonyít, rombol, hazaérkezésünkkor „nem fér a bőrébe”, esetleg bevizel. A probléma megnevezése a szeparációs szorongás.
A kutyák falkaállatok, falkában, vagyis csapatban érzik jól magukat. Egyes kutyák az egyedüllétet nem tudják elviselni. Ez egyrészt azért lehet, mert félnek egyedül és tartanak attól, hogy gazdijuk nem tér vissza, falkájuk elhagyta őt.
Más részt az is lehet, hogy minket féltenek, nehogy valami bajunk essen a nagy ismeretlenbe, ahol nem tudnak ránk vigyázni.
Fontos megértetnünk kedvencükkel, hogy biztonságos helyen van és mi mindig hazatérünk hozzá.
Kezdetben rövid időre, csak 1-2 percre hagyjuk magára, majd térjünk haza, de ne foglalkozzunk vele. (Azért hogy érezze nem ő a legfontosabb a csapatunkban és azzal, hogy elmentünk majd haza jöttünk nem történt semmi különös dolog.)
Fokozatosan növeljük az időt, de esetenként térjünk vissza rövid eltávozást követően. (1-2 perc, 5 perc, 15 perc, 30 perc, 1 óra, stb.)
Ennek alapján fokozatosan hozzászoktatjuk kutyusunkat az egyedülléthez.
Legyünk türelmesek a várt siker lassan, de biztosan el fog jönni.
Kiss Tamás
Kutyakiképző
