Randevau
by on 2019. October 3.
3 views

Az előző részben már elkezdtünk foglalkozni azzal a gyakorlattal, amikor a kutyád visszahozza a játékot.

Némelyik annyira szereti, hogy hajlamos a túlpörgésre, és emiatt nem hajlandó visszaadni a megszerzett zsákmányt. Erről úgy a legegyszerűbb leszoktatni, ha eleinte mindig adunk helyette valamit. Ez azért is nagyon fontos, mert a gyakorlat által meg tudjuk előzni, hogy túlságosan ragaszkodjon egy adott játékhoz, másrészt pedig így megértetjük vele a csere mibenlétét, lényegét. Ha azt látja, hogy a játék átadását követően kap valami mást, akkor kisebb az esélye, hogy birtoklási vágy alakul ki nála. Ráadásul elkerülhetővé válik, hogy olyan tárgyakat tekintsen magáénak, játéknak, amiket nem szerencsés, például a mi új cipőnket. J

Az is egy nagyon jó megoldás lehet, hogy ha már látjuk, hogy kutyusunk túlságosan ragaszkodik a játékához, és nem adja oda azt, használjunk egyszerre kettőt a kedvencek közül, dobjuk el az egyiket, és hagyjuk, hogy elrohanjon érte. 2. lépésben amint elérte a játékot, a másikkal felhívjuk magunkra a figyelmét. A legtöbb kutyus azonnal eldobja a játékot, és futni kezd a gazdi felé, hogy megszerezze az újabbat. Ha ez mégsem így történne, arra a következő bekezdésben írunk javaslatot. Most folytatjuk ennek a gyakorlatnak a 3. lépésével. Amint a kutyus elengedte az első játékot, dobjuk el neki a másikat. Miközben azt keresi, vegyük fel, amit elejtet, és dobjuk el újra. Ismétlődő gyakorlat. J

Ha a kutyus nagyon vonakodik odaadni a játékát, jó megoldás, ha megtanítjuk neki az „ereszd!” vezényszót. Ha például a labda épp a szájában van, alkalmazzuk ezt a hívószót, és óvatosan vegyük el a játékot. Ezek után visszaadhatjuk neki, így pedig ő is nyugodt lesz, hogy azért, mert szót fogadott, nem vettük el végérvényesen a játékot. J