Tény, hogy a 8000-2000 évvel ezelőtti időszak óta az európai kutyák testmérete megduplázódott.
Természetesen ezalatt az ember életmódja is rengeteget változott, ahogy a kor embere haszonállatok háziasításával kezdett foglalkozni, egyre fontosabbá vált az ő megóvásuk a vad ragadozóktól. Ahhoz pedig, hogy tényleges védelmet tudjanak nyújtani egy farkas vagy medve ellen, természetesen szükséges volt a méretnövekedés.
Bár viszonylag keveset tudunk róluk, a legelső kutyák valószínűleg kisebbek lehettek a farkasnál. Horvátországi kutatások eredményei alapján már a mezőgazdálkodás előtt éltek az emberekkel kutyák, majd az első földművesekkel járt egy újabb kutyafajta megjelenése, mely kb. 15 kiló lehetett. A következő lépésre nagyjából 6000 éve került sor, ekkorra a terület kutyáinak átlag testtömege elérte a 17 kilót. A romai kor idejére már 24 kiló volt az átlagos testtömeg, de történelmi feljegyzések, dokumentumok árulkodnak még ennél is nagyobb, kb. 32 kilós terelő- és őrkutyákról. Ez már közel akkora méret, mint a mai pireneusi hegyi kutya. A kutatók összefüggést is találtak a kutyák mérete és feladataik párhuzamos növekedése között.
A római kor lett végül az az időszak, amikor új irányt vett a kutyák sorsa: korabeli műalkotások arról árulkodnak, hogy ekkor már tenyésztettek kimondottan apró termetű kutyákat is.