Egy kis történelem - Először a kutyák akartak a barátaink lenni » Randevau
Randevau
by on 2022. November 23.
5 views

Mai négylábú családtagjaink/barátaink egy egyelőre még be nem azonosított kihalt farkastól származnak, és minden jel arra mutat, hogy ők közeledtek először az emberekhez. Mikor és hogyan történhetett ez, illetve mely fajták azok, akik a legközelebb állnak a farkashoz?

Az a mondás, miszerint a kutya az ember legjobb barátja, egyáltalán nemcsak egy sűrűn felbukkanó közhely, hanem egy tudományosan alátámasztott tény. Ráadásul maga a kutya tart minket legjobb barátjának. Folyamatosan igénye van a társaságunkra, rendkívül aktívan kommunikál velünk, érthető számára a szándékunk, szóval csupa olyan tulajdonsággal rendelkezik, mely egyedülállóan komoly közösséget alakít ki az emberekkel. Ugyanez fordítva – egy kutya jelzéseit akár még olyan ember is képes lehet értelmezni, aki korábban nem töltött hosszabb időt vele.

Számos történelemkedvelő gazdit érdekel, hogy mégis mikor és miért kerültek mellénk ennyire szorosan ezek az állatok. Az idők során számos elmélet kapott szárnyra a kutyák származását illetően. Erről ma azt tudjuk elmondani, hogy már egyértelműen igazolható a farkastól származás, ugyanakkor egyelőre nem sikerült azonosítani azt a konkrét ősi farkascsoportot, melyből a kutyák származnak. Mint azt korábban írtuk, kapcsolatukat velünk nagy valószínűséggel ők kezdeményezték, és nagyjából 25.000 évvel ezelőtt.

Mivel a mai emberek közül biztosan senki nem tudja, hogyan is indult ez az életreszóló barátság, mi most a legvalószínűbben feltételezhető elméletekkel foglalkozunk. Korábban számos alkalommal bizonyításra talált, hogy a Homo sapiens több hullámban hagyhatta el szülőföldjét, Afrikát, majd hosszú évezredek alatt benépesítette Eurázsiát és az egész világot. A vadászó-gyűjtögető életmód azzal járt, hogy a prédaállatokat megette és tápláléknak használta fel, míg a ragadozókat kerülte, amennyiben erre adódott lehetőség. Főképp az emlősök kölykeivel néha kapcsolódást alakítottak ki, egyet-egyet be is vittek a táborba nevelni, segíteni a fejlődését. A vadállatok többsége ugyan felnőve ismét a vadon részese lett, a farkasok viszont feltehetően szívesen illeszkedtek az emberi csoportokba, hogy aztán vadászni kísérjék őket.

Egy másik teória szerint úgy történhetett a farkas háziasítás, hogy a kíváncsi, és természetesen folyamatosan éhes állat a táborok környékét kereste, ahol viszonylag gyakran lakmározhatott maradékból. Ebből kiindulva talán az sem véletlen, hogy a háziasítás a jégkorszak mélypontján kezdődött, ez volt a szakasz, amikor az embereknek jóval több húst sikerült zsákmányolniuk, mint amennyi fogyasztható volt számukra.

Az ilyen jellegű táplálékszerző lehetőségekből azok a farkasok tudtak a leginkább profitálni, akik nem féltek az emberektől. Idővel aztán az emberek ráébredtek, hogy profitálhatunk az egymás mellett élésből: a farkasok felhasználták a maradékokat, jelezték a veszélyesebb ragadozók, vagy más embercsoportok közeledtét. Ez az együttműködés azért alakulhatott ki éppen a farkassal, mert hasonlított őseinkhez a következőkben: szociális csoportokat alkotott, mely együtt nevelte az utódokat, valamint a tagok együttműködtek a vadászatokon.